Papp Károly geológus, a Budapesti Tudományegyetem tanára, az Erdélyi-medence földgázkincsének felfedezője 1873. november 4-én született Tápióságon. 1893-tól a Budapesti Műegyetem ásvány-földtani tanszékén Lóczy Lajos tanársegédje volt. 1898 nyarán geológusként részt vett Déchy Mór kaukázusi expedíciójában. 1900-tól a Magyar Királyi Földtani Intézetben dolgozott. Koch Antal utódjaként 1915-ben a Budapesti Tudományegyetem földtani tanszékének professzora lett, s 1917-ben megbízták az őslénytani tanszék vezetésével is. Harminc esztendei egyetemi tanári munka után, 1945-ben nyugdíjba küldték, szülőföldjére vonult vissza. A Földtani Intézet geológusaként elsősorban Erdélyben végzett úttörő munkát. Az Erdélyi-Érchegységben az "erdélyi aranynégyszög" - Abrudbánya-Zalatna-Nagyág-Karács - aranytermő vidékének bányageológiai viszonyait vizsgálta. Kiemelkedőek voltak az erdélyi Mezőségen 1906-ban megkezdett kutatásai.

Olyan kősólelőhelyeket, sósvíz- és gázos forrásokat, felszíni gázömléseket, fortyogókat vizsgált és térképezett, amelyeket évszázadok óta ismertek. A Lóczy Lajos javaslatára megkezdett mezőségi kálisókutatás ugyan nem volt eredményes, de a kissármási fúrás 1909-ben váratlanul feltárta az Erdélyi-medence földgázát. A mező napi egymillió köbméteres hozamával Európa akkor ismert legnagyobb telepe lett. Ez volt a magyar szénhidrogén-kutatás első korszakának legnagyobb eredménye. Papp Károly kiemelkedő munkája A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete címen 1915-ben megjelent monográfia. Másik összefoglaló műve a magyarországi bányászat, geológia és hidrológia egy-egy fontosabb fejezetét összegezi. Az ő érdeme az is, hogy - az id. Lóczy Lajos hagyatékában talált - a történelmi Magyarországot bemutató félig kész földtani térképet átdolgozta, kiegészítette és kiadta.
Tápióságon hunyt el 1963. június 30-án.Papp Károly 1893-tól a Budapesti Műegyetem ásvány-földtani tanszékén Lóczy Lajos tanársegédje volt. 1898 nyarán geológusként részt vett Déchy Mór kaukázusi expedíciójában. 1900-tól a Magyar Királyi Földtani Intézetben dolgozott. A Földtani Intézet geológusaként elsősorban Erdélyben végzett úttörő munkát. 1907-ben Lóczy Lajossal együtt ő volt az Erdélyi-medence földgázkincsének felfedezője (Kissármási lelőhely felfedezése). Koch Antal utódjaként 1915-ben a Budapesti Tudományegyetem földtani tanszékének professzora lett, majd 1917-ben megbízták az őslénytani tanszék vezetésével is. Három évtizedes egyetemi tanári munka után, 1945-ben nyugdíjba küldték. Ezután a szülőföldjére vonult vissza. Akadémiai tagságától - számos más tudós mellett - 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia megfosztotta.

Az iskola névadója lett 2007. augusztus 17-én a község első posztumusz díszpolgára.

1955. Szegedi Pedagógiai (ma Juhász Gyula Tanárképző) Főiskola matematika-kémia szakán végzett
. 1955/56 Monor, gyakorló iskola
. 1956 július 1-jétől Tápióságon tanít
. 1957. okt. 1-jétől igazgatóhelyettes (igazgató: László János)
. 1965. László János halála után, igazgatói kinevezés
. 1994. decemberben nyugdíjba vonul
. 1995. februártól nyugdíjasként tanít Tápiószecsőn és Úriban
. 2005. június végétől teljes mértékben nyugdíjas
Janosik Béla három hónap híján 30 évig volt a tápiósági általános iskola igazgatója, de közel fél évszázadon át tanított, még nyugdíjasként is "rátett" 11 évet, igaz már nem Tápióságon. Eközben 40 éven át volt tagja a község vezetésének: a rendszerváltás előtt mint a Tanács VB tagja, 1990-től pedig két cikluson át mint helyi képviselő. Első felesége is pedagógus volt, a mezőkovácsházi születésű fiatalember általa került Tápióságra. Első feleségének halála után néhány évvel ismét sági pedagógussal kötötte össze az életét. Családi házukat az iskola kapujánál építették, így az immár nyugdíjas, egy (felnőtt) gyermekes házaspár ha akarna sem tudna elszakadni a Dr. Papp Károly geológusról elnevezett intézménytől. Az iskola névadója mellett 2007. augusztus 17-én, Janosik Béla a község díszpolgára címet vehette át.

1933 decemberében Budapesten született. Gyermekkorát Gyömrőn töltötte, ahol elemi tanulmányait is végezte, majd Budapesten a Széchenyi Gimnáziumban folytatta. Később teológia szakos hallgató Egerben. 1958. június 15-én a Váci Püspökségen pappá szentelték. Eddigi pályája során több állomáshelye is volt. Hitoktató - káplán :Lőrinci, Tószeg, Rákoscsaba.
Plébános: Tiszaújfalu, Zagyvarékas, Újszilvás-Tápiószőlős, Verőce.
Tápióság: 1996. augusztus 1-től . 2008.- ban aranymisés, 2009.nyarán

Tisztelendő Úr munkáját a szerénység, hitközség szeretete, az alázattal vállalt és végzett szolgálat, munkájába vetett mérhetetlen hit jellemzi.
Kiváló tanító, és ha kell társasági ember is egyben, aki még egy egyszerű beszélgetés közben is észrevétlenül tanít, nevel és mint irodalom és história szerető ember, minden alkalomra van a tarsolyában egy odaillő vers vagy próza idézet.

Elhivatottságának köszönhetően más községekben is - naponta - akár több helyen - jószívvel teljesít szolgálatot, ahogy Ő szokta magáról mondani , a "Sági öreg Pap ".